mesetár
Erre kakas, erre tyúk
Szalai Bence
Élt egyszer egy tanyán két tyúk. Nagyobb dámákat még nem hordott a hátán a föld. Magukat szerették a legjobban a világon, mindenki mást, főleg a többi dolgos jószágot, megvetettek és kinevettek. Ha a hűséges Morzsi kutya megugatta a kerítésnél álló idegeneket, ráförmedtek, hogy:
– Ej, ne k-k-kárálj már, te négylábú talpnyaló! Mások pihenni szeretnének.
Ha a tehén bőgött, azt sem hagyták szó nélkül:
– K-k-kuss legyen! Megremeg a föld a hajókürtöket is megszégyenítő hangodtól, te kövér marha! – így kotkodált az egyik.
– Ja! A termetes hátsódról meg lepattanna a Titanic is! – licitált rá a másik.
S mint ahogy a nagyképű állatok folyton azt vizslatják, van-e értő közönség erejük fitogtatásakor, a két tyúk is minden fennhéjázó és sértő megjegyzés után a kerítés felé sandított, annak tetején álldogált ugyanis az udvar legújabb lakója: egy fiatal, erős, de igencsak bánatos kakas. Az ő figyelmét szerette volna kivívni a két kotlós, de akárhogy igyekeztek, az ügyet sem vettet rájuk, csak bámult az égre szomorúan. Ha valami, akkor ez igazán piszkálta a tyúkok csőrét.
– Én k-k-k-komolyan nem értem – mondta az egyik – mégis hogy lehet, hogy nem érdekli ezt a fickót két ilyen k-k-kivételes nő?
– Nem tudom – mondta a másik. – Pedig még pi-pi-pi-piláteszre is járok a k-k-kedvéért...
– Pi-pi-piláteszre? – lepődött meg az első. – Erről nem is tudtam... fittebb akarsz lenni mint én? Azt akarod, hogy téged vegyen észre, és ne engem, mi?! No szép... azt hittem, barátok vagyunk.
– Igazad van, ne haragudj! – szégyellte el magát a másik. – Holnap két órára megyek, gyere velem, ha akarsz!
– Kettőkor? Nem jó, fodrászhoz megyek.
– Hová?
– Á, sehova, sehova! – Kapott észbe az első, majd gyorsan témát váltott – Gyere, nézzük meg magunknak ezt a k-k-kurafit.
A két tyúk gondosan eligazgatott farktollát erősen riszálva, kukoricán duzzasztott mellét büszkén kibiggyesztve nagy köröket rótak a kakas körül. Ám az továbbra sem figyelt rájuk, csak a látóhatárt kémlelte. Erre az idősebb tyúk megszólította:
– Ej, mi a kő, szépfiú? Új vagy itt a környéken, igaz? Mi szívesen körbevezetünk, ha gondolod.
A kakas nyújtózott egyet, mint aki mély álomból ébredt, megvillantva pompás tollait és feszes izmait, majd peckes tarajjal díszített fejét lassan a két jövevény felé fordította.
– Köszönöm, lányok, de amit akartam már megnéztem – mondta a kakas, majd hátat fordított, és nem is törődött többet a két kotlóssal.
– Goromba fráter! – Mondták azok, majd vérig sértve bemasíroztak az ólba.
– Ezt nem hiszem el – kezdte megint az egyik, aki amúgy is először szokott megszólalni– milyen faragatlan, goromba balf-f-fácán.
– Én azt hittem kakas... – értetlenkedett a másik.
– Hallgass inkább! Megmondom én mi van... ez is egy olyan... tudodmicsoda... egy kappan. Csak azért tartják, hogy k-k-kukorékoljon.
Teltek-múltak a hetek. Persze a gazdának is feltűnt, hogy sehogyan sem születnek kiscsibék, sehogy sem tudott rájönni, mi lehet az oka.
Folytatódik az olvasó képzeletében...